Közösségépítés előkészítő módra
Az erdődhegyi Helga Winter Házban volt a Hám János Líceum előkészítő osztályának közösségépítő hétvégéje - egy előkészítős anyuka beszámolója.
Amikor a hétköznapi rohanásban vágyakozva gondolunk a közelgő hétvégére, rendszerint sűrű terveket szövögetünk arról, hogyan fogjuk kihasználni a rendelkezésünkre álló időt, hogy mindazt bepótoljuk, amit addig nem tudtunk megvalósítani. Mi, családanyák, elveszünk a házimunkában, takarítunk, mosunk, vasalunk, hogy a következő héten is legyen tiszta ruhája mindenkinek, az apukák pedig igyekeznek a ház körüli tennivalókat ellátni, vagy pótolni az időt, amit hétköznap nem tudtak a gyerekekkel, családdal tölteni. Noha a tervek között mindig kitüntetett helyen szerepel, hogy egymást és a gyerekeket értékes élményekkel gazdagítsuk, sajnos szégyenkezve be kell vallanom, ez olykor hétvégén is háttérbe szorul, hiszen legtöbbször alig győzzük magunkat utolérni, s úgy talál minket a vasárnap este, hogy felét sem teljesítettük annak amit elterveztünk.
Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de nekünk úgy látszik a kikapcsolódást is kötelezővé kell tenni. Ha azt mondják, menni kell, hát megyünk, hiszen fontos a közösségi szellem, és jó érzés, hogy most végre tényleg a gyerek az első.
Kicsit bizonytalan a kezdet, hiszen alig ismerjük egymást, csak gyermekeink kötnek össze minket. Sokfélék vagyunk és elsőre talán ez a különbözőség a legfeltűnőbb, de lassan megtörik a jég, sorban következnek a közösségépítő játékok, humorral, mozgással, és íme, már nevek is társulnak az arcokhoz, s ahogy melegszik kint az idő, úgy oldódik a hangulatunk is. Iskolai tanácsadónk, Frigy Szabolcs segítségével tényleg ismerősökké, közösséggé válunk, hiszen ha már építettünk együtt spagettiből tornyot és átbeszéltük, hogy miért választottuk gyermekeink számára ezt az iskolát, már nem lehetünk egymás számára idegenek.
Klári tani lelkesen ingázik köztünk és önfeledten játszó gyermekeink között, látszik, ő is izgul, hiszen mindenki igényeinek igyekszik megfelelni. Közvetlen és személyes kapcsolatra törekszik szülőkkel, gyermekekkel egyaránt, s közben nekünk is alkalmunk nyílik közelebbről megismerni a tanító nénit, aki gyermekünk első iskolai éveinek meghatározó alakja lesz.
A játékos ismerkedés mellett természetesen a lelkiségnek is helye van a spiri atya rendhagyó szentmiséjén, a kápolnában töltött percekben vagy a természetben tett séták alkalmával.
Vasárnap kora délután a gyerekek kelletlenül búcsúznak egymástól és a Helga Winter Háztól, s egész úton hazafelé azt latolgatják, mikor lesz a következő közösségi program, mi pedig rádöbbenünk, hogy az elmúlt másfél napban valóban sikerült kikapcsolódnunk. Az otthoni teendők megvártak, nem maradtunk le semmiről, viszont megtudtuk, hogy három Roli van az osztályban, az apukák közül négy Lajos, és a közösségben sok a többgyerekes család.
Nos, láss csodát, hétfőn reggel rohanunk, ahogy illik, de közben az óvoda épülete előtt még odaintünk egymásnak mosolyogva, hiszen már tudjuk, ugyanoda tartozunk. És ez még csak a kezdet...
